TÁRSADALOMFILOZÓFIA

Társadalomfilozófia.


1. Filozófia- Bölcsesség:

▪ Állandó készenlét arra, h felülvizsgáljuk tudásunkat.

▪ Folytonos kérdezés, minden kérdés 1-1 újabbhoz vezet, de lehet olyan is amely szilárd támasztékot jelent, mert válaszokat adhat.

▪ Filozófiai érvtípusok: meggyőzés retorikai és logikai érvelése.

▪ Első és alapvető ismeretszerzési mód a filozófia volt. A 18. századig az egyetemeken alaptudomány volt és erre épültek rá később a többi tudományok.

▪ K- Európa komcsi országaiban a filozófia mint a marxi-lenini tanok.

▪ A filozófia alapmotívuma: rácsodálkozás. Középpontjában a bölcsesség áll. (ésszel párosult tudományos megismerés)

▪ A szó jelentése a bölcsesség szeretete. ▪ Püthagorasz volt az első aki használta. Önteltségnek tartotta ha valaki a bölcsesség birtokosának tartotta magát. Szofisták csak okoskodók, mint pl. Prótagorasz.

▪ Szofisták szerint a bölcselkedésnek csak az emberi világgal, magával a gondolkodás vizsgálatával van dolga.

▪ Görög filozófiában a bölcsességnek két modellje érvényesült:

▪ Útmutatás az életvezetés gyakorlatába.

▪ Tiszta elmélet megvalósítása.

▪ Közös a kettőben: az örök dolgokkal való foglalatoskodás.

▪ A bölcs az aki rendet teremt a kaotikus világban. Ez elsősorban Isten és a hívő. A 15- 16. századig a filozófia egybeesett a teológiával.

▪ Újkor hajnalán (Descartes, Montaigne: a bölcsesség olyan tudás, ami orientáló képességgel bír.

▪ A mai korra ez azonban nem jellemző. A nagy és kis változások tézisével magyarázzák. Nagy változások tézise: A filozófia története a bölcsesség szeretetétől a tudományelméletig vezetett. Ez az antik és modern filozófiát szembeállítja egymással. A bölcsességre mint a filozófia céljára tekinthetünk, míg a tudomány ennek a módszere. Kis változások tézise: (Odo Marquard) a filozófia a kezdetektől a bölcsesség szeretete és még mindig (modern korban is) az maradt, csak az változott, hogy mit értünk bölcsesség alatt. A bölcsesség az a tudás ami képessé tesz minket a helyes életvezetésre illetve az élet tévedéseinek elkerülésére. Ami megváltozott: régen a filozófia az isteni és az Istenről való tudás kereste, manapság a filozófiai tudás nem más mint, az emberi tudás határairól való emberi tudás kutatása.

▪ A középkorig a bölcsesség Istené, és a filozófust a szeretet fűzi a bölcsesség felé, mint Istenhez. Marquard álláspontja tehát: A bölcsesség tartalma változott, de nem a bölcsesség szeretete mint olyan.

▪ A filozófus a valóságot fogalmilag ragadja meg. A filozófia alaptípusai:

▪ Kant fogalmazta meg a filozófia iskolafogalmát és világfogalmát.

▪ Iskolafogalom: ha a szerző az ismeretek rendszerezésére törekszik.

▪ Világfogalom: az emberi ész alapvető lényegi céljait kutatják
.
▪ A filozófus az emberi ész törvényhozója.

▪ A filón belül vannak részdiszciplínák: metafizika, etika, logika, természetfilozófia, történetfilozófia stb...

▪ 3 -féle elkülönülés: életforma, életbölcsesség, tudományág.


2. Filozófia mit életforma:

▪ A világról kialakított gondolataik szerinti életvitelt tartották fontosnak. Vagyis filozófiájuk megélhetését.

▪ Ilyenkor nem az ismeretek mennyiségéről hanem a személy érettségéről, bölcsességéről van szó. A bölcsesség viszont nem önmagában áll hanem az erények összessége. Nem öncél, hanem a tanácsadás a kérdezés képessége, a mások irányába fordulás.

▪ Az etika eszmekincsét gyarapítja aki életformaként éli meg.

▪ Miként kell élnünk? A legfőbb kérdés.

▪ A tanácsadásnál nem a tudásra hanem az élettapasztalatra támaszkodik. Fontos az is, hogy a filozófusi elismertesse személyét, hogy jó vagy rossz ember-e, vagy egy olyan aki megérdemli a figyelmet. Ezt Szókratész példázza a legjobban.

▪ Rá akar találni arra a belső uralkodó kérvényre melynek alávetheti életét. Ez a belső instancia leggyakrabban a lélek, akarat, ész, én.

▪ A filozofálás ezen módja nem a problémák megoldását akarja nyújtani, hanem, hogy gondozza a személyes élet lehetőségeiről folyó beszélgetést.

▪ Főbb Jellemzői:

1. Igazságra való törekvés.: az ember sokat tudhat de a filó folyton kételkedik. Minden bizonyosnak tartott tudást megkérdőjelez, mégpedig azért, hogy a vélt tudástól az igazságig jusson.

2. Instrumentalizálódik, az intellektuális(szellemi) tevékenységnek alárendelőik a tesi lét: Kiekergard szerint a filozófiai életmód nem más mint a halálhoz vezető lét. A halál így nem szörnyűséges mivel csak azt hozza amiért a filozófus az életében fáradozott, azaz a test elválását a lélektől.

3. Érzelmekkel való viaskodás: Szabadság mint az érzelmektől való függetlenség. Az öröm még több örömöt kíván, ezért feltartózhatatlan folyamat.

4. Jelen legyen a világban: nem önmagában vetten a létezés a fontos hanem az embernek a jóra kell törekednie, ez elengedhetetlen tartozéka a filozófiai életmódnak.

3. A filozófia mint életbölcsesség:

▪ A jelen problémáival foglalkozik. Van-e a filozófiának társadalmi/politikai feladata?

▪ Platón szerint a filozófus az örök rendet ismeri és ezért az 1etlen aki a konkrét világban helyesen ítélheti meg a viszonyokat.

▪ A jelen társadalmi kérdéseivel foglalatoskodás a társadalomfilozófia.

▪ Hogy a filozófia társadalmi feladatot töltsön be akkor olyan problémákkal kell foglalkoznia amelyek mindenkit érdekelnek.

▪ Korunkban nem sajátos problémákkal foglalkozik hanem inkább politikai, társadalmi kérdések (béke, idegenhez való viszony)

▪ Filó mint életbölcsesség: a filozófus a saját korának világproblémáin elmélkedik, okokra és következményekre mutat rá, értékek helyzetét vizsgálva ad orientációt, mind a döntéshozóknak és a döntést elszenvedőknek.

▪ Kérdésköre, konkrét tartalma koronként eltérő. Ma a modernség kérdéseivel foglalatoskodik. Eredményeivel és hogy egyáltalán beszélhetünk-e még ma modernségről
1. A tudományos (technika) civilizáció megteremtése: Bacon reményei szerint a tudomány haladása egy úton jár a humánum és a társadalmi viszonyok haladásával. Időközben a tudomány a társdalom infrastruktúrájává vált. Már nem úgy tekintünk rá mint emberi viszonyokat javító külsődleges eszköz. A filozófia feladata, hogy világossá tegye azokat a kritériumokat mellyel a tudomány megvonja a tudományos/nem- tudományos határokat.

▪ Tudomány militarizálása: Beruházások kb 40%-a. Kétségeket ébreszt a tudomány társadalmi hasznosságának ideájával szemben. Lehetővé teszi az antimilitarizmusnak a tudományellenességgel való társítását. Tudományos eredmények titkossága elérhetetlenné teszi a felhasználást.

▪ Az a hit él a tudományokról, hogy nyilvános tudásfajta, mindenki számára hozzáférhető. Ezek ténylegesen mégsem jellemzőek. Csak specialisták tuják kritizálni, ennek következménye a kontroll belterjessége. Kevesek tudnak annyit, hogy ellenőrizzék a tudományos teljesítményeket.

▪ A tudomány a mai társdalomban mint domináló tudásforma van jelen. Ha valami nem tud a tudományhoz kapcsolódni akkor mint nem- tudományost, megbélyegzik.
2. Természet uralása: jellemzője volt a modernségnek. Bacon szerint az ember csak úgy tudja uralni a természetet ha tiszteli. Galilei szerint a természet valami olyan ami a törvényszerűségei alapján technikailag előállítható. Milyen problémákat hozott ez?:

▪ Erőforrások pazarló kiaknázása, környezetszennyezés.

▪ Ember természetének kérdése. Természeti adottságok (nemek közti különbségek, betegség, életkor) fontos szerepet játszanak életében. Biológia és az orvostudomány fejlődése következtében, meghúzható-e a határ az adottság és a között, amit az ember önmagából kialakíthat.

▪ A természet a mai kultúrában elvesztette hagyományos normatív instancia (kérvény) szerepét. Az elmúlt évezredekben a természetre mint érintetlen vadra tekintettek valami olyanra ami a rendjét maga teremti. Ma a természetes és a művi határ elmosódik, a természetbe vetett bizalom érezhetően csökkent.

▪ A természetes kifejezés a magától értetődőségre utal a természet pedig az adottságra, valamiféle eredetire. A természetvédő mozgalmaknak tehát mindig világossá kell tenni, hogy a természet kérdése társadalmi kérdésé vált.
3. A racionális lényként megalkotott ember terve: Az ember nevelés által válik emberré. Kant szerint az nem ésszel rendelkező lény hanem ésszel rendelkező lénnyé válhat. Ám vannak törések ugyanis az embert az érzelmek is befolyásolják.
4. A történelem mint a társadalmi haladás megvalósítója. Vico elv mely szerint az ember csak azt ismerheti meg ami önmaga hozott létre. A történelmet az ember és nem pedig a természet alkotta, így igazi tudomány csak a történelemről lehetséges. Hobbes társadalomtana volt a prototípus. Az ősállapotot mint agresszív egoizmust feltételezte. Az, hogy a haladáseszme összekapcsolódott a történelemről való gondolkodással, a modernség eredménye. Az emberség története mint üdvtörténet célirányos volt.
5. Modern- posztmodern vita: Beszélhetünk-e még modern korról? Lezárult-e ez a kor vagy nem? A vita lényegében a modernségről szól. Azért erről mert a viták és különböző álláspontok alapján megfogalmazott eszmék attól függően üdvözlik/kárhoztatják a posztmodernt, hogy mit értenek modernség alatt.  

4. A filozófia mint tudomány:

▪ Nem az fejezi ki, hogy értékesebb vagy nem hanem csak azt, hogy közelebb áll ez a fajta gondolkodás a tudományhoz.

▪ A filozófus „produktuma” csak a tudása.

▪ A filozófia gondolkodástörténetének kezdete a tudományok születésével esik egybe, és segédkezett a tudományok megértésében.

▪ A tudomány mint a bizonyítható, megalapozható tudás kutatása, megszerzése filozófiai program volt. Méghozzá Platón akadémiáján. Ő a filozófiát tekintette olyan gondolkodásmódnak, amely megalapozza a tudományosságot.

▪ Az egyetemeken a filozófia mint „szabad művészet” kapott helyet. Ez alapot nyújtott minden tanulónak. Erre épült a többi tudomány.

▪ Kantnál fordulópont figyelhető meg. Megkísérelte természettudományok filozófiai, megalapozását. De a matematikát és a Newtoni mechanikát a filozófia számára mintaértékűnek tartotta.

▪ A természettudományok idővel felszabadultak a filozófia gyámkodása alól. Az újkori tudományok az egyetemeken kívül jöttek létre, s ez is távolságot teremtett a filozófiával, ami viszont az egyetemeken maradt. A filozófiai szak innentől a „normál tudományhoz” hasonlóan szerveződött. A filozófia mint tudomány két alaptípusban jelent meg. 1. Az egyik a matematikai és természettudományok alapján orientálódik. Ezt összefoglalóan „analitikus filozófiának és tudományelméletnek” nevezzük. 2. A másik a filozófiát „megértő” tudományként gondolta el. A szellemtudományokhoz kötődött.

▪ A tudományként értett filozófiának rendelkeznie kell specifikus módszerekkel és speciális kutatási tárgyal. Ha a filozófia kutatás, adott egy kérdés. Mit kutat?

▪ Husserl szerint a filozófia fenomenológiai kutatás, azaz a fenomének (tudat adottságainak) vizsgálatára irányul, egy sajátos módszerrel.

▪ Az elmúlt évszázadban sajátos filozófiai kutatás egyik eleme a nyelv. A filozófia hagyományos témái átfogalmazódtak.

▪ A harmincas évektől megjelent a filozófia tárgyaként a tudomány megalapozása, amely a tudomány olyan reflexióját jelentette, amit maga a tudomány nem végez el.

▪ Tudásszociológiai jellemzők, tudománykén értett filozófia.

▪ Filozófiát hivatásszerűen gyakorlók, intézményi keretben. Ez különbözik a tradicionális filozófiától és attól, hogy a középpontban a személyiség fejlődése áll. Az ember professzionális filozófus lehet anélkül, hogy személyisége fejlődne.

▪ Professzionális filozófusnak nem kell szaktudósnak lenni, de ismernie kell a kutatás „állását”. Ami nem más mint ez aktuális elméletekkel, ismert adatokkal, és nyitott kérdésekkel, jellemezhető helyzete a tudományoknak. De nem is annyira a „tudomány állásáról” hanem az „érvelés, a diskurzus állásáról” beszélhetünk. Ami azt jelenti, hogy a kutatási folyamatok aktuális helyzetét nem elméletek, hanem pozíciók határozzák meg. A filozófusok meghatározott világnézettel rendelkeznek, és ezzel cselekednek, gondolkodnak. Ilyen pozíció pl. a „realista vagyok” „utilitarista vagyok”. A filozófiai tudáshoz való hozzájárulások mindig pozícióhoz kötöttek.

▪ A professzionális filozófus nem egyszerűen saját kérdéseire keres végérvényes választ, hanem „hozzájárul” a kollektív kutatási folyamatokhoz, a tipikus publikációs forma már nem a könyv hanem a tanulmány. A filozófusok tudományos közösséget alkotnak, speciális kutatási programokról, szaklapokról, kongresszusokról olvashatunk.

▪ Az „egység” hagyományos filozófiája is megfigyelhető. Az egyetemi tudás egységének szétesésével szemben a filozófia mint professzionális „általánosító” ajánlja magát. A tudományos filozófiák főbb típusai:

1. Tudományfilozófia: Maga a program a tudományt állította középpontba, és alapvető törekvésük volt, hogy a tudomány/ nem tudomány között tegyenek különbséget. E tekintetben a hagyományos filozófiával szemben küzdöttek. A természettudományokra volt leginkább tekintettel. Bécsi kör tevékenységéből alakult ki. Popper szerint egy elmélet akkor tudományos, ha elvileg cáfolható. Ezért a tudomány igazságaira csak mint cáfolásig érvényes igazságokra, vagyis nem örök igazságokra tekinthetünk, ezek csak közelítik az igazságot de el nem érik azt.

2. Ismeretelméleti kérdésekkel foglalkozó filozófia: Konstruktivizmus különböző változataira és az evolúciós ismeretelméleti törekvésekre kell itt gondolnunk. Ez nem arra kíváncsi, hogy mire irányul az észlelés hanem arra hogyan történik az ismeretszerzés. A zárt agyműködést vizsgálja. Az agy egy funkcionálisan zárt rendszer, mely csak saját „nyelvét” érti. Valóságunk eszerint konstruált valóság. A kognitív rendszerek megfigyelő renderek, a megfigyelés pedig megkülönböztetések használatát jelenti. A megfigyelés mindig valamilyen perspektívát feltételez, így arra ad választ, hogy „Mi a megfigyelő által éppen igénybe vett megkülönböztetéssel tapasztalt valóság struktúrája.”. Továbbá azt állítja, hogy amihez értelemmel hozzáférhetünk az csupán a mi valóságkonstrukciónk.

3. Paradox jelenség: számos filozófiai áramlat önmagától nem kapcsolódott volna a tudományhoz, de mégis jelentős hatása miatt része lett az egyetemi, akadémiai életnek és újabb képviselői már tudományként művelik. Ilyenek pl. az egzisztenciálfilozófiával foglalkozók mint Heidegger, Sartre, Kierkegaard. Magyarán a tudományra nem úgy tekintettek, mint ami bármennyire is képes lenne a filozófia feladatában közreműködni, ami képes lenne az életproblémák megoldására. Kritikai elmélet, a marxizmus képviselői szemben álltak az akadémiai filozófiával és a tudományosság uralkodó normáit is mint a polgári társadalom támasztékát is elvetették. Ez az értelmiség és a professzionális filozófusok körében is elterjedt a 60-as években. A marxizmus nemcsak a nyugat- európai filozófiában volt jelen, hanem a kelet- európai országok politikai és tudományos életében is. Kelet- európai országokban világnézet alakító.

5: A filozófiatörténet-írás kérdései:

▪ Különböző filozófusok állításai csak történelmi szempontból érdekesek. Gondolataik viszont napjainkig figyelmet érdemelnek.

▪ A filozófiatörténet-írás ezért sajátos kombinációja a filozofálásra történő felhívásnak és emlékezésnek.

▪ A filozófiatörténet nem csupán az elmúlt korok eszméit hozza közelebb az olvasóhoz hanem máig ható gondolatokat is megismerhet.

▪ Épp ezért a filozófiatörténetre mint a filozófia tanulmányozásának bevezetésére tekinthetünk. Miként közelíthetünk? Két lehetőség.

▪ Vagy kézbe vesszük az elmúlt korok nagy gondolkodóinak szövegeit.

▪ Vagy a nagy gondolkodók életművét összefoglaló filozófiatörténeti ismereteket közvetítő munkához fordulunk.

▪ A filozófiatörténet csak az újkorban vált önálló filozófiai diszciplínává.

▪ Kezdetekben görög doxográfiák, beszámolók voltak filozófusok gondolatairól. E művek szerzői viszont nem foglalkoztak összefüggések keresésével.

▪ Egyik akkori összefoglaló munka Diogenész Laertiosz „A filozófusok élete”. De ő se értelmezésre törekedett, hanem az adatok összegyűjtésére, és a filozófusok eszméinek bemutatására. E mű tekinthető a legfontosabb filozófiatörténeti alkotásnak.

▪ A filozófiatörténetnek kialakult egy másik hagyománya a kereszténység megjelenésével.

▪ Ennek jellemző műfaja a kommentár volt. Ez konkrétan a tanításhoz kapcsolódott. Nem írásos műfaj volt, hanem szóbeliségre épült. Ugyanis ekkor a tanítás alapvető formája a felolvasás volt. A kommentár és az alapszöveg nem különült el egymástól.

▪ XIII. századtól Aquinói Tamás megújítja a kommentárt. Ő már szövegértelmezésre törekedett, meghatározott kérdésekkel és problémafelvetésekkel.

▪ A könyvnyomtatás is új korszaka a filozófiatörténetnek. Ez kiküszöbölte a szöveg elvesztését. A filológust maga a szöveg eredeti formája érdekelte nem a nyomtatás.

▪ 18. században a filozófiatörténet a filozófia, a filozófiai kutatás egyik legitim területe lett. Azért mert a filozófiatörténeti kutató megközelítésmódja a saját korának filozófiai vitáiba ágyazódott.

▪ Nem elég bemutatni, ismertetni a régi korok eszméit, hanem értelmezni is kell őket. Később ebből jön a hermeneutika.

▪ Felvilágosodásnál a gondolkodók feltételezték, hogy létezik az ész egyetlen és időtlen rendje, egy olyan rend amiben minden korábbi és kortársi filozófia elhelyezhető.

▪ Az ész tökéletesedésének egységes folyamatát mint a filozófiai gondolkodás egyetlen lehetséges útját ábrázolták.

▪ 19. századból elsősorban a romantika és historizmus gondolkodói legfőképp azt vitatták, hogy: A filozófiatörténet egységes folyamat lenne és azt is elvetették, hogy ez egy olyan folyamat, ami haladásként ábrázolható.

▪ A romantika a nagy filozófusok gondolatait levezethetetlennek tartotta a korösszefüggésekből, és ezzel kiemelte ez eszméket is.

▪ Nem a filozófiai gondolatok magyarázatára törekedtek hanem a gondolatok újraélésére.

▪ Ettől különbözött a historizmus: ők azt vallották, hogy minden korszak értéke önmagában van, a történeti képződményeket tehát a saját korukból kell megérteni.

▪ A filozófiatörténetet folytonosan újjá kell teremteni, hogy élő, maradjon. Filozófiatörténet-írás néhány típusa:

▪ Doxográfia.

▪ Filozófiai tanok kronologikus rendezése.

▪ Módszere: meghatározott problematikát mutat fel egy olyan filozófiatörténeti kánonban amely nem e problémára való tekintettel jön létre.

▪ Racionális és történeti rekonstrukció.

▪ A történeti rekonstrukció az eredeti kontextus feltárását jelenti.

▪ A racionális rekonstrukció esetében azt vizsgálják: mit mondanának a régmúlt filozófusai, ha ma élnének?

▪ Figyelni kell arra, hogy ne csak a győztes nézeteket ismerjük, hanem a régmúltbeli vitákat is az elfeledett gondolatokat is. A történeti rekonstrukció éppen erre szolgál, hisze általa tárul fel mit mondtak akkor, azaz a múltban. Ezek hozzásegítenek annak a felismeréséhez, hogy nagyon különböző helyzetek, és különböző filozófiai elképzelések léteztek, így a saját korunk filozófiáját sem tartjuk az egyetlen lehetséges elképzelésnek.

▪ Szellemtörténeti filozófiatörténet-írás.

▪ Kik is a nagy vizsgálódásra érdemes nagy gondolkodók?

▪ Mintája: Hegel filozófiatörténete.

▪ Ő volt az első, aki magát a filozófiatörténetet filozófiai üggyé avatta, s filozófiatörténete mint az ész fejlődését ábrázolta.

▪ Ezzel szemben a szellemtörténeti filozófiatörténet arra koncentrál, hogy fellelje a filozófiai kéréseket, s az elismerés alapja, hogy az illető filozófus képes volt-e kérdéseket feltenni.

▪ A szellemtörténeti filozófiatörténet-írás a filozófusok életművét abból a szempontból vizsgálja, hogy eljutottak-e és miként, az eredeti filozófiai kérdések megfogalmazásához, kérdéseik által, nyíltak-e új területek, tágul-e a világ horizontja?

 6. Hermeneutika:

• a megnyilatkozás, a tolmácsolás, a magyarázat és az értelmezés művészete • -hermeneutika problématörténete Hans-Georg Gadamer Igazság és módszer c. könyve szerint:

1. filológia: grammatikai szabályok alkalmazása az irodalmi szövegek értelmezéséhez, cél a szerző korának megismerése. Reneszánsz és reformáció idején: klasszikus irodalmat újrafelfedező humanisták munkálkodnak

2. teológiai hermeneutika: vallásos szövegek értelmezése. Reneszánsz és reformáció idején: reformációs Biblia-értelmezések 19. sz.: Schleiermaier: univerzális hermeneutikában foglalja össze a profán és vallási írásokat. Nem azt a dolgot kell megértenünk, amiről szól egy írás, hanem azt, hogyan kapott jelentést a szerző gondolkodásában (szöveg normatív alapjelentése háttérbe szorult). Megértés lehetséges, mert minden individuum a teljes életét hordozza önmagában, köztük csak fokozati különbség van - hermeneutika valamennyi történeti szellemtudomány alapjává vált - Dilthey: a történetiség bekapcsolása a pszichológiai hermeneutikába, az individuum helyére középpont- ban az emberiség történelmi tudata. Gadamer szerint Dilthey ellentmondásainak oka: a történelem fogalmát, mint megélt történelmet gondolta el, pedig az alapkérdés: miképpen ismerhetők meg a senki által át nem élt történelmi összefüggések - Heidegger: az ember jelenvalóságának alapmeghatározása, a hermeneutika módszer jellege ontológiába fordult. Heidegger számára az értelmezés a megértés kibontása a jelenvaló lét történetiségében. Megértés előfeltétele: a dologhoz fűződő életviszony előzetes tapasztalása - Gadamer azt keresi, hogy a megértő a megértés-értelmezés folyamatában miként hozza játékba saját előfeltevéseit. A megértés-értelmezés kiindulópontja a hagyomány, melyben jelen van az előzetes megértés. Az előítéletekben a történelmi tapasztalat szólal meg. - Gadamer szerint a hermeneutika feladata nem a szerző lelkiállapotába történő belehelyezkedés (pszichológiai hermeneutika), hanem meghatározott hagyománytörténésbe való bekerülés (univerzális hermeneutika), tehát azt a szemléletmódot kell megérteni, amelyből egy másik személy a véleményét megalkotta, azt a dolgot kell megértenünk, amiről megnyilatkozott valaki. Megértés: végbemegy egy magasabb általánossághoz való felemelkedés, a „messzebb látás”. A hagyomány nem történés hanem nyelv.

▪ - minden emberi alkotás jelentésekkel átitatódott, ezek kiolvasása a hermeneutika feladata, A nyelv kérdés-felelet, dialógus, kölcsönösség jellemzi

7. A szofisták és Szókratész: 

Szofisták:

• Kr. e. 6. és 5. század: A görög és a nyugati filozófia minden irányzatának itt az alapja. Nincs a későbbi filozófiában olyan gondolat amit itt már ne képzeltek volna el. Itt kezdődik a szofisták tevékenysége is.

• Görög „szophisztia” szóból. Bölcsesség tanítói.

• Vándortanítók voltak, járták a városokat, fizettek nekik, szónokoltak. Nem filozófusok voltak, nem becsülték sokra az elméleti ismereteket.

• Szofista szerint az objektív megismerés lehetetlen.

• A szónoki művészet inkább mint rábeszélés, rászedés jelenik meg, mint a meggyőzés eszköze.

• Sokat kerestek, ez vezetett végül a pejoratív(rossz színben feltüntetett) mellékízhez.

• Prótagorasz és Gorgiasz:

• Az első jelentősebb Prótagorasz volt. Szerinte nincs abszolút igazság, csak relatív; nincs objektív igazság, csak szubjektív, az emberhez szóló.

• Nem az ember a mérték, hanem az egyes ember. Az istenekről sem azt nem tudjuk, hogy léteznek se azt, hogy nem léteznek, az igazság kiderítéséhez ez túl bonyolult. Száműzték Athénból.

• Jön Gorgiasz.

• Szerinte először is: egyáltalán semmi sem létezik.

• Másodszor: ha valami mégis létezne az nem lenne megismerhető.

• Harmadszor: ha megismerhető lenne is valami, az a megismerés nem lenne közölhető.

• Szofisták jelentősége:

• A természetről az emberre irányították a filozófiát.

• Ők tették először a gondolkodás tárgyává a gondolkodást magát.

• Hozzájárultak a grammatika és nyelvtudomány kifejlődéséhez. Szókratész:

• Athénban született.

• Nap mint nap járta Athén utcáit. Tanítványok egész csapata vette körül, köztük gazdagok is. Ingyen oktatott. Kérdéseket tett fel, hogy mi az erény, igazság, melyik alkotmány a legjobb.

• Arisztokrata párt egyik hangadója, aki az arisztokrata pártot látja el szellemi munícióval.

• Istentelenség koholt vádjával kivégezték.

• Tanítása:

• Írásos művet nem hagyott hátra. Visszakövetkeztetéssel tárták fel gondolatait.

• Ő maga mindig az emberi dolgokról beszélgetett, mi a szép, mi a rút, mi az igazságos, mi az igazságtalan, mi a józanság, mi az őrültség.

• Szókratész kérdezett.

• Nem vetette meg a Szofistákat.

• „Tudom, hogy semmit sem tudok”.

• Az embereket csupán meg kell tanítani az igazi erényre, hogy erényessé tegyük őket. Hogy nézzenek magukba, és tartsanak önvizsgálatot.


 8. Platón:

• Athén egyik vezető családjának sarja. Szókratész tanítványa.

• Nagy utazásokat tett. Saját filozófiai iskolát alapított. Ingyen tanított.

• Művei:

• Az Apológia: Szókratész védőbeszéde.

• Prótagorasz: vita a szofistákkal

• Gorgiasz: az erény mibenlétéről ír.

• Phaidón: Halhatatlanságról, lélekről.

• Politeia: Az állam.

• Phaidrosz: Ideatan, lélek.

• Platón saját fogalmi nyelvvel rendelkezett.

• Amivel vitatkozik az a szofisztika.

• Szerinte a szofisták alaptévedése abban áll, hogy minden dolog mértéke az ember, és nincs általános mérték. Szerinte ez rombolja a tudás és erkölcsiség alapjait.

• Dialektikus módszert alkalmat.

• Ő bizalmatlan a szokványos tudással szemben. Az érzéki észlelés nem olyannak mutatja a dolgokat mint amilyenek azok valójában.

• Bizalmatlan az erény szokványos elképzelésével szemben.

• Saját elmélete, miszerint az örök eszmékben van számunkra megadva a gondolkodás és cselekvés mértéke. Ezt gondolkodás és megsejtés, visszaemlékezés útján magunk is megragadhatjuk.

• Eszmetana:

• Erósz: törekvés, hogy az érzékitől eljussunk a szellemihez. A halandó ember feltörekvése a halhatatlansághoz.

• Platóni szerelem fogalma félreértődik. Nem férfi és nő közti hanem a nemek közti szerelemre gondol.

• Az eszmék megismerésének eszköze a fogalmi, vagy dialektikus gondolkodás.

• Barlanghasonlat: az emberi megismerést vázolja fel. Létezésünk börtönhöz hasonlatos. Környezetünk merő árnyakra emlékeztet.

• Az eszmék rendelkeznek teljes realitással, az eszmék adják az egyedül igaz realitást. Az Eszmék az el nem múló dolgok, el nem múló ősképei.

• Platónnál a testi lét kutatása csak másodrendű. A természettudomány soha nem szolgálhat bizonyossággal, csak valószínűséggel.

• A természeti dolgok az ideák (eszmék) másolatai.

• Antropológia és etika:

• A lélek 3 részre tagolódik: gondolkodásra, akaratra és vágyra.

• Gondolkodás: fejben van.

• Érzésé: mellben.

• Vágyé: altestben.

• De csak a gondolkodás, ész az ami halhatatlan alkotórésze a léleknek.

• A léleknek nincs kezdete és vége. Minden megismerésünk visszaemlékezés a lélek korábbi állapotára.

• Az ideológiákban a legfőbb jó foglalja el a legfelső helyet. Ez mindenek fölött áll, ez a világ végcélja.

• Az ember a halhatatlan lelkével részesedik az ideákból.

• A test a lélek sírverme.

• 4 erényfogalom: bölcsesség, bátorság, megfontoltság, igazságosság. Az első három megfelel a lélek alkotórészeinek. A bölcsesség az értelem erénye, a bátorság az akaraté. Végül az igazságosság fogja át a többit.

• Állam:

• Az oligarchia vagyonbecslésen alapuló államforma, amelyben a gazdagok vezetnek a szegényeknek részük a vezetésben nincs. Mindenből hasznot húznak és gyűjtsék a pénzt. Az oligarchiában uralkodó osztályharcból demokrácia alakulhat ki.

• Demokrácia: a szabadság a jelszó.

• Türannisz, zsarnokság követi a demokráciát.

• Eszményi állam:

• 3 feladat: az élelem előteremtése, terület védelme, ésszerű vezetés. Ennek megfelel 3 rend:

• 1. Kézművesek.

• 2. Őrök vagy harcosok.

• 3. Uralkodók.

• Az államban is az észnek kell kormányozni. Az észt az uralkodók vagyis a filozófusok alkotják. Kiválasztás útján.

• Az államnak egyenlő művelődési feltételeket kell biztosítani minden gyerek műveléséhez.

• Platón az arisztokrácia állameszményéhez nyúl. A legjobbak uralmát kívánja. Nincs örökölt előjog, mindenkinek egyenlő joga van, hogy a legmagasabb tisztségig emelkedjen. Belülről mégis lennének veszélyek.

• A korlátozatlan hatalom csábítana a törvénytelenségekre, a saját érdekeket tartják szem előtt nem a közét. Ilyen csáberő a pénz és a birtoklás, valamint a nő és a család.

• Az őröknek nem lehet házastársuk. A munkások megtarthatják a magántulajdont, és a családot, de politikai befolyásuk nem lehet.


 9. Arisztotelész:

• Orvoscsaládból.

• Nagy Sanyi nevelője.

• Magánkönyvtára volt.

• Több száz műve. Híresebbek: Metafizika, A Politika.

• A logika:

• Ő teremtette meg mint önálló tudományt. Logosz szóból. Itt igazából analitikáról beszél.

• A logika a szabatos gondolkodás tana. A helyes gondolkodás formáival és módszerével foglalkozik. Azt mutatja meg, hogyan kell gondolatilag továbbhaladni.

• Legfontosabb elemei:

▪ Fogalom: Hogyan jutunk fogalmakhoz? Definíció útján.

▪ A fogalmak általánossága lehet magasabb vagy alacsonyabb rendű. Élőlény általánosabb mint az ember.

▪ Kategória: Egymás mellé rak számos fogalmat, és ezeknek van-e fölérendelt nemfogalmuk? 10 kategóriáig jut. Ezeknek nincs közös fő fogalmuk, tehát minden más fogalom alapfogalmai. Ezek a kategóriák. Szempontokat jelölnek, amelyből a dolog vizsgálható.

▪ 10kategória: szubsztancia, mennyiség, minőség, viszony, hely, idő, helyzet, birtoklás, cselekvés, szenvedés. Később ezeket csökkenti. Nem tarja őket egyenrangúnak.

▪ A legfontosabbak az első 4 ezek közül is a szubsztancia.

▪ Ítélet: logika értelemben értendő. Megkísérli különböző osztályokba rakni őket. Általános ítélet különbözik az egyes ítélettől.

▪ Következtetés: Az ítéleteket következtetéssé kapcsoljuk össze. A gondolkodás mindig következtetéseken át halad előre. A következtetés tehát mindig előfeltételekből és az ezekből levont végkövetkeztetésekből áll.

▪ Középponti része a szillogizmus. Ez 3 részből áll: főtétel (általános), és egy altétel (különös) valamint konklúzió. „miden ember halandó-Szókratész ember- Szókratész halandó.”

▪ Bizonyítás: A következtetések bizonyítássá állnak össze.

▪ Általános tétel: az ellentmondás a legfőbb: „lehetetlen az ami létezik, ugyanakkor és ugyanabban a vonatkozásban ne létezzék”

▪ Indukció: Egy tételt nem levezetünk általános tételekből, hanem megerősítünk sok egyedi eset felsorakoztatásával. Indukcióval csak kisebb nagyobb megerősítésre tehetünk szert. Induktív módon tehát nem lehet bizonyítani.

• Azt állítja, hogy érzelmeink nem csalnak meg bennünket, minden tévedés abból ered, hogy a gondolkodásban helytelenül kapcsoljuk össze egymással az érzékek nyújtotta adatokat.

• Természet:

• Fizika: ami inkább metafizika. A dolgok lényege végokukban célmeghatározásukban rejlik. A természetmagyarázat ezen módja a teleológiai mód.

• Az élővilág fokozatai: ő a megalapozója a zoológiának, állattannak. Az élőlény tüntető jegye az önmozgás képessége. Mozgás csak ott jöhet létre ahol a mozgó mellett van egy mozgató. A mozgó a test a mozgató a lélek. Test és lélek között ugyan az a viszony áll fenn mint anyag és forma között.

• Forma az anyag célja a lélek a test célja. A legalacsonyabb fokon a növények állnak, ők csak szaporodnak és esznek. Állatoknál ehhez társul az érzéki észlelés. Embernél a gondolkodási képesség.

• Tehát 3 lélekrész van: táplálkozó vagy növényi, érző vagy állati, és gondolkodó vagyis emberi.

• Metafizika: • Az egyes és az általános: az általánosban a lényegből ragadunk meg valamit.
Megismerésünkben és beszédünkben megragadhatjuk a létező struktúráját, hogy lét és megismerés fedi-e egymást, vagy egymás mellett van-e?

• Anyag és forma: Ha biztos tudásra akarunk szert tenni, akkor azt csak a változatlanra vonatkozhat, nem pedig a változó jelenségekre. Ezt a változatlant a formákban fedezi fel. A teljesen megformálatlan és meghatározhatatlant amibe a formák belevésőnek nevezi „anyagnak”. A formák (szubsztanciák) nem csak a dolgok örök ősképei, hanem a dolgok lényegei céljai.

• Az anyag ellenállást tanúsít a formáló erőkkel szemben. Minden ami keletkezik tökéletlen, a természet csak fokozatosan halad a tökéletlen felől a tökéletes felé. Az alacsonyabb rendűtől a magasabb felé. A létezők 4 oka:

• 1. anyagi ok (ezüst)

• 2. formai ok (edény formája)

• 3. mozgató ok (ezüstműves aki az edényt csinálta)

• 4. cél ok (áldozat bemutatásra használt edény)

• Teológia: ahol forma és anyag találkozik, ott mozgás jön létre. Az anyag is vágyakozik a formák mint a jó és az Isten után. Mozgás mindig egy mozgatót és mozgót kíván. Kell egy kezdő lökés, ami viszont maga nem mozog. Ez csak tiszta anyagtalan forma lehet. Ez pedig a feltétlen tökéletesség. Ez a tiszta szellem ami Isten. Isten csak a tökéleteset gondolja vagyis magát.

• Antropológia, etika és politika:

• A testi funkciókat nézve az ember egy sorban áll más lényekkel. Ám ezek a funkciók az ember magasabb rendeltetéséhez illeszkedtek. Kezek, beszéd, agy térfogata. Az alacsonyabb lelki tevékenységhez pedig a szellem csatlakozik. Az egyes érzékek pedig csak azt tudatják velünk ami az adott dolognak a sajátossága, amire speciálisan vonatkozik. A szem a színeket stb. Az észt Arisztotelész a szívbe helyezi.

• Az erény: az ember legfőbb java a boldogság. Az ember tökéletességét észlény- voltának legteljesebb kiművelése jelenti. A gondolkodói erények az észnek a tökéletesítésére használatosak.

• Állam: az ember zoon politikon, társas lény. Az erkölcsösség a legfőbb. Polgárok erkölcsössége egy törvényen és erényen alapuló jó államban. A politika alkalmazott erkölcs.

• Arisztotelész bírálja a fennálló lehetséges állami alkotmányokat. A monarchia egy ember uralma, az arisztokrácia a kevesek uralma, a politeia a sokak uralma. E formák elfajulása a türannisz, az oligarchia, demokrácia. Egyiket sem részesíti előnyben.

• Legkedvezőbb szerinte ha a középréteg adja az államot.

10. Szent Ágoston és a kereszténység felemelkedése :

• A kereszténység kialakulása egybeesik és kapcsolódik az antikvitás végével.

• A kereszténység Pál apostollal bontakozik ki a Földközi- tenger térségében. Összeütközésbe kerül az antik filozófiával.

• Róma népei sokáig ellenséget láttak a kereszténységben. Üldözések, népharag. Nero, Hadrianus, Diocletianus.

• Ám az üldözések csak erősebbé tették a kereszténységet.

• Nagy Konstantin tette államilag elismert vallássá.

• A középkori filozófia témája a keresztény vallási tanok, amelyek egybeolvadtak az antik filozófiával.

• Két korszak. 1. Patrisztika (apostoli kortól 800-ig). 2. Skolasztika (800-1500).

• Patriszikán belül két korszak:

1. kereszténység szembesül a görög filozófiával, kidolgozták az egyház egységes hatalmának alapjait, s lefektették a kereszténység alapvető dogmáit. Niceai zsinatig 325.

2. Az eddig lefektetett dogmák és keresztény filozófia egységesítse.

• Skolasztikán belül 3 szakasz:

1. korai skolasztika: teológia és filozófia szoros kapcsolata.

2. virágzó skolasztika: Arisztotelész elsajátítása, Aquinói, Magnus munkássága, középkori keresztény filozófia.

3. kései skolasztika: nominalizmuson keresztül felbomlik a középkori filó.

• Patrisztika:

• Isten mindenható teremtő, akaratával a semmiből teremtette a világot. Istenen kívül minden teremtmény.

• A legfőbb erény: az alázat az Istennel szemben.

• A legelvetendőbb a bűn és ha valaki az Istennel akar egyenlő lenni.

• A keresztény Isten személyes Isten. Imában mint személyiség beszél az 1ik a másikkal.

• Így páratlan méltósággal ruházza fel az egyéni lelket. Az antik filó számára a lélek személytelen, természeti tényező. A keresztény Isten irgalmas és megváltó. Az ember nem képes önmaga elérni az üdvözülést. Csak az Isteni közbenjárással. Ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, bűnös természetét le kell győznie.

• Ember és ember:

• „szeresd felebarátod, mint önmagad” Minden emberre érvényes ez. A kereszténység magában hordja a népek felettiségének vonását. Minden népet tanítsanak. Nem ismer reni korlátokat.

• Ember és világ:

• Epikurosz és a sztoa filósai az élet célját e világon keresték, nem máshol. Ebben a világban kell a legjobban berendezkedni.

• Keresztény: az ember célja egy olyan birodalomra irányul ami nem erről a világról való.

• A földi világ csak 1 megmásíthatatlan egyszeriség.

• Az antik filóban számtalan világ létezik.

• Kereszténység kizárólagos jellege:

• Kizárt, hogy a kereszténység összekeveredjen más kultusszal, ez hozta azt, hogy kanonikus formát öltött, és erősen megszervezett egyházi közösség jött létre. Szent Ágoston:

• Patrisztika legmélyebb gondolkodója.

• Észak- Afrikából jön. Retorikát tanít.

• Magát az igazságot csak a kereszténységben éri el. Később visszavonul és munkálkodik.

• Harcot folytat a szkeptikusokkal, és a manicheusokkal.

• Főbb művei: Vallomások, A szabad akaratról, A szentháromságról.

• Szerinte a pogányság elvetendő a régi filó meg szar.

• Nála indul növésnek a keresztény filó. Az ő munkásságával a dogmaalkotás évszázadokra lezárul.

• Gondolatai az egész középkori filóra kihatottak. Szerinte csak az Isten megismerése lehet olyan cél ami szellemi erőfeszítésre érdemes.

• Filója:

• Vallomásokban meggyónja életét, és feltárja lelkét

• Cogito ergo sum: Hol találunk biztos pontot ami utat mutat? Saját bensőben azaz a bizonytalanban a kételkedésben. Abban az egyben nem tudok kételkedni, hogy kételkedem.

• A megismerőt nem az ismeret teremti hanem egy valóság, Isten rendje és valósága, amely gondolkodásunktól függetlenül, magától fenn áll. Az isteni szubsztancia az Atyában, Fiúban, Szentlélekben áll fenn. A lélek pedig létből, életből és megismerésből alkot egységet ez a Szentháromság.

• Az idő problémája: pszichológiai elemzésnek veti alá. Szerinte az idő nem választható el a tudatunktól. Az idő csak ott adódhat, ahol a világ és a változás jelen van. Az idő és a világ csak 1ütt jelenhet meg.

• Pelagius azt a nézetet követte, hogy az ember szabad, bűn nélküli és önmaga üdvözülhet.

• Ágoston predesztinációról, eleve elrendelésről szóló tanával fellépett ellene.

• Szerinte csak Ádám aki bűn nélkül született, és utána mindenkinek a vállát a bűn nyomja, így már nem szabadok, vétkezni kell és nem kerülhetjük el a halált. Isten azonban könyörületes, kegyelmével megválthat minket. De nem mindenkit. Van akinek előre el van döntve a sorsa. Ellentmond annak, hogy saját sorsunk urai lennénk. • Az emberiség történelmét, Isten akarata és üdvterve alapján lezajló folyamatként ábrázolta. A hit és hitetlenség harca a világtörténelem tartalma. Akik kegyelemben részesülnek azok építik Isten városát, ezzel szemben áll a földi város. Az anyaegyház jelenleg még nem az Isten városa.